![]()
Tudod-e, hogy amikor boldog vagy, Egy boldogságsugarat küldesz a földre? Tudod-e, hogy amikor boldog vagy, A körülötted élők is boldogok lesznek? Tudod-e, hogy kis csillagszikraként azért jöttél A földre, hogy megtanulj világítani? És amikor már fénylő színekben pompázol, Világítani tanítod a többieket? Tudod-e, amikor boldog vagy, a Te fény- Sugarad egyesül a sok parányi boldogságváró fénnyel? És a kettőből, a százból, az ezerből ismét Egyetlen öröm lesz - pontosan úgy, mint szétválásuk előtt. Tudod-e, hogy fényed a Mindenség fényében Tündököl minden pillanatban? És mindenkinek jut A Te szeretetedből !
Amit a szíved diktál
Tedd azt mit a szíved diktál,
Akkor is ha azért a pokolba jutnál,
Semmi áron ne add fel az álmaid,
Csak tárd ki újra szárnyaid.
Enged hogy a szél sodorjon,
Ne hagyd, hogy a bánat megfojtson,
Tépd el azt a láncot mi lelked szorítja,
Mitől szenvedéssel fájdalmát ordítja.
Rejtsd el szíved nyílt sebét,
Töröld meg könnyes szemét,
Dobd el minden tört darabját,
Hagy tombolja ki végre haragját.
Tűrd csendesen mit fájdalommal dalol,
Jöjj föl végre a szomorúság gödre alól,
Ne hagyd, hogy bármi is visszatartson,
S újra egy érzés a szívedbe marjon.
Temesd el az emlékeket a föld mélyébe,
Ne álmodj többet sírva a tél sötét éjébe.
Csak álmodd azt ami szíved vágya,
Talán egyszer teljesül majd minden álma.
Mi a barátság
Kérdezem én
Kinek barátja
Boldogan él.
A barátság egy szó, mely többet ér az életnél.
A barátság egy érzés, mely örökké él.
A barátságot nem lehet leírni se elképzelni.
Egy érzés mely leírhatatlan s megfoghatatlan is.
Ha barátod van
Rá számíthatsz
Segít neked,
S te is segíthetsz.
A barátság egy fogalom melyet
Megfogalmazni nem lehet.
Mely örökké él,
És végig kísér.
Szerettél-e úgy,hogy minden részed remegett? S egy szó sem jött ki torkodból,ha kérdezett ki szeretett? Szerettél-e úgy,hogy tiéd volt a nagy világ? S ha Ő hívott volna téged,elmentél volna bárhová? Szerettél-e tiszta szívből gyengéden és remegőn? Hogyha megérintett téged,megdermedt a levegő? Szerettél-e oly annyira,hogy nem érdekelt semmi sem? Mert ha nem,hidd el nekem,nem szerettél sohasem ! ! !"
Szerencsés a világ,
Hogy létezel...Hogy létezik
a hangod, a mosolyod.
Az emlékeid és a céljaid- mindaz,
mi megnevettet és dalra fakaszt.
A világnak szüksége van tehetségedre,
mindarra az ajándékra,
amelyet TE adhatsz.
Tudom, néha könnyebb megállni
- megtartani az álmokat jobb napokra,
vagy elrejteni a tehetséget,
ahelyett hogy hagynánk ragyogni.
De tudd, hogy nem véletlenül
kaptad a tehetségedet
és az álmaidat.
És ha nem osztod meg másokkal,
ki fogja megtenni helyetted?
Legyél BÁTOR! Hallgass a SZÍVEDRE
és kövesd azt,ami örömet okoz neked!
Adj nagylelkűen másoknak
azokból a dolgokból, amiktől EGYEDI vagy!
Mert a világnak szüksége van Rád...
azért, AKI vagy."
Gyönyörű az élet, bár néha nem értem.
Vannak percei, mit nem kéne megélnem.
Én tehetek róla? Lehet, hogy igen,
de sok mindenről nem, ezt szívemből hiszem!
Az enyémben volt minden, szép és varázslatos,
pokoli, gyötrelmes, s néha iszonyatos.
Kaptam benne vágyat, szeretetet, álmot,
néha elfeledném az összes valóságot!
Sokszor volt fájó, csúfos az egész,
de talán most a rossz a múlt ködébe vész.
Most talán már jó lesz, minden pillanat,
valóra válhat egy meseszép gondolat.
Így kell már lennie! Elég volt a rosszból,
a félelmekkel teli, pokoli napokból!
Nem vagyok öreg, még, annyi minden várhat,
meg kellene érnem a rám váró csodákat!
Nem tudom, mi jön még, de szeretnék élni,
boldogan, vidáman szépeket megérni.
"Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett."
Ha egy nap megint elfog az érzés,
ha kevés a válasz, több a kérdés,
Amikor csak zenélnél, vagy írnál,
Azt érzed, most jobb lenne, ha sírnál.
Gondolj arra én ott vagyok veled,
Én vagyok most is a másik feled.
Letörlöm tisztán hulló könnyeid,
Vigasztallak, olvasom könyveid.
Ott csücsülök az ágyadon Veled,
Mosolygok Rád és fogom a kezed.
Elmondhatod, hogy most éppen mi bánt,
Szeretném, hogy ne érezd a magányt!
Veled leszek mindig, itt vagy messzebb,
Veled, ha rossz az élet, vagy ha szebb,
Most, Mindig és Örökké egy dalban,
A zongorán egy eltévedt hangban.
A sorok között, amiket írtam,
A könnyekben, amiket én sírtam,
A levegőben szállok melletted,
A hangom is szól valahol benned.
A lila betűkben a zöld után,
Mikor más egy síróra néz bután,
Ha nem hallgatnak meg és sír a lelked,
Ott leszek Veled és átölellek!
Csak annyi a bűnöm, hogy szemedbe néztem
Csak annyi a bűnöm, hogy a csókodat kértem.
De most már mindegy így kell élni
Titokban szeretni, remegni és félni.
Csak annyi a bűnöm, hogy megfogtam kezed
Csak annyi a bűnöm, hogy akarom szíved.
Titokba szeretni, kezed fogni
Mindenki tudta nélkül rólad álmodozni.
Csak annyi a bűnöm, hogy engedtem neked
Csak annyi a bűnöm,hogy nem játszottam veled.
De a sors másat ígért
Nem adjuk egymást egy másikért !
Vágyom én is ,mint minden ember
a boldogságra és az őszinte szeretetre.
